-Tessék csak, tessék. Mit írjak bele?

-Csak azt kérném, hogy "Kedves Ica! Még mindig szeretlek ezért vettem neked ezt a szép képeskönyvet. Józsi".

-Én nem vagyok Józsi. Ilyet nem írhatok bele!

-A Józsi én vagyok, de én se írhatok bele, mert nem tudok írni, azért hoztam ide. Maga olyan írástudó félének látszik.

-Én itt dedikálok!

-Én nem bánom! De láttam ám, hogy tud írni is, szép bütükkel.

-Én itt a könyvemet dedikálom. Ez azt jelenti, hogy üdvözlő sorokat írok az olvasóimnak.

-Na! Hát stimmel ez! Ez a maga könyve és üdvözlés, amit Icának beíratnék.

-Na jó! Nézze! Beírom azt, hogy: Sok szeretettel és aláírom.

-Mér írná alá. Én vettem, nem maga! Csak írja be, amit az elején mondtam, hogy: Kedves Ica! Még mindig szeretlek ezért vettem neked ezt a szép képeskönyvet. Józsi".

-De ezt nem írom be. Csak annyit, hogy: Szeretettel Icának Viktor.

-Meg Józsi! Akkor úgy jó lesz, ha már ennyire ragaszkodik a nevéhez.

-Na tessék! Remélem örömet, szereztem. Beírtam, hogy "Icának szeretettel Viktor és Józsi". Jó lett így?

-Nagyon köszönöm. De adja ide a tollat egy pillanatra.

-Miért?

-Írni ugyan nem tudok, de ki tudom húzni belőle a maga nevét.