Kétrészes mese, nem csak politizálóknak.

Ha rákattansz a képre, akkor a "Ki itt a főnök" klippet láthatod

El is indult Viktor a nagyváros rengetegébe, megkeresni a legnagyobb bakterházat, ahonnan a vasútra lehet szállni. Ment, mendegélt, ám egyszer csak megállították.

-Uram, nem kér egy Fedél nélkülit? Csak 100 forint.

-Nem köszönöm!

-Akkor csak néhány forintot�..

-Momentán, sajnos apróm sincs.

-Akkor egy darab követ�.

-Azzal véletlen jól vagyok eleresztve. Tessék!

-Na, szerencséd, hogy volt nálad kődarab, különben kőbálvánnyá változtattalak volna!

-Azt meg hogyan?- kérdé Viktor.

-Hát én vagyok Meloccó Miklós szobrászművész! Ha Szent István koronázását megszobortam, a tied már kisebb szikladarbból is kijönne. Tehát, itt van cserébe egy varázsos kődarab, és ha szükséged van segítségre, akkor hajítsd el, és én azonnal ott termek és készítek egy térplasztikát belőle.

Átvette a követ Viktor és indult tovább az útjára fejcsóválva:

-Nahát egy szobrász követ ad nekem, mikor van elég otthon is! De! Ha elteszem, és szerzek hozzá pár darabot, akkor még saját kőbányám is lehet. -ábrándozott el Viktor.

Ment, mendegélt ábrándozott is kicsit közben, mikor is az útjába sodródott valami. Egy hal!

-Jé, egy aranyhal!- csodálkozott el Viktor- most visszadoblak az akváriumodba.-

-Köszönöm! -buborékolta a halacska, amint vízhez jutott a kopoltyúja. - És most a három kívánság!

-Mondjad. -legyintett Viktor, hiszen megszokta, hogy aki csak szóba áll vele, az állandóan kér tőle valamit, valamiért.Ki zsíros állást, ki zsírmentes kolbászból font kerítést, ki koffeinmentes kávét, ki pedig, demagógmentes beszédet.

-Én csak annyit kérnék tőled, -mondta az aranyhal- ha bajba kerülsz, akkor dobd a hátad mögé ezt a halpénzt, és én majd ott termek, hogy megúszhasd a helyzetet.

-Hogyan tudnál Te segíteni a megúszásban? -kételkedett Viktor, pedig megszokhatta volna már, hogy amelyik aranyhal tud beszélni és pénzt osztogat, az más csodákat is végrehajthat.

-Hal volnék, vagy mifene! Az úszás minden csínja-bínja a kisujj... izé, az uszonyomban van -válaszolt az aranyhal. -de ne társalogjunk itt túl soká, mert még feltűnik valakinek, hogy egy volt miniszterelnök itt tátog az akvárium előtt.

-Nos akkor, hajrá Magyarország! Hajrá magyarok! -búcsúzott Viktor, mert nem akarta a halat megalázni azzal, hogy nem a jól megszokott formulával köszönjön el.

(a mese folyamában előfordulhatnak olyan megmagyarázhatatlan, csodás fordulatok, melyek csakis arra szolgálnak, hogy a szerzőnek ne kelljen logikai összefüggéseket kitalálni és leírni azon oknál fogva, hogy úgysem kap érte egy vasat sem, akkor meg minek törje magát)

Viktor éppen felszállt a miskolci villamosra ( ez ilyen helyszínátugrós trükk volt, mert a vonatozást unalmasnak találom, bár viccelődhetnénk azzal, hogy Viktor az utolsó peronról integetett a lemaradt utasoknak és újságíróknak, de nem lenne igaz, mert az ablakból integetett.) és erősen megkapaszkodott, mert olyan látvány tárult a szeme elé ami a legedzettebb politikusok szívét is megremegtette volna.

Uram! Ne hagyj el! (itt a jobb érzésű és gyenge idegzetű olvasók takarják el a szemüket, vagy váltsanak át egy közepesebb horror olvasására megkímélve magukat a feszültségtől) (jut eszembe, a feszültséget úgy is elkerülhetik, ha nem nyúlnak konnektorba). Na tehát! Figyelem!

Jött a jegyellenőr!

(Jött a fiam is, aki beleolvasva a történetbe, azonmód kezdeményezte, az ellenőr esetét hagyjam ki, mert:

ad 1. a blog nem korosztályozott,

ad 2. És akkor bizony beperelhetnek engem, a hamvas lelkek megrontásáért, vagy kényszeres mozgások kiváltásáért, esetleg maradandó mentális sérülések okozása miatt. Még rosszabb esetben, vakolat lekaparás miatt nekem kell fizetnem a javítási munkákat és a manikűröst is, mert erre nem terjed ki a háztartási biztosításom)

De! Tehetem ezt az igen nagyérdemű olvasóval? -kérdem én!

Nem!

Nem tehetem, hiszen a nagyérdemű, hatalmas energia befektetéssel, időt sem kímélve, megtanult olvasni, drága pénzen számítógépet vett, előfizeti az internetet, amit megtanult használni, és mindezt azért, hogy olvashassa ezt a történetet.

Nem vinne rá a lélek, hogy e történet hiányosan kerüljön a szemük elé, és nem élvezhetnék azt teljességében, bármilyen szörnyű epizódszereplők is kerülnek színre. Döntöttem! Jöhet az ellenőr!

Jött a jegyellenőr!

Megjelenését, baljós előjelek sokasága előzte meg.

1, A Tömegközlekedésiek Mindenható Ura (TMU) hosszas fejtegetésbe kezdett, hogy milyen sok a potyautas, ezért emelni kell a jegyárakat, a bliccelők büntetési tételeit, valamint az Ő éves jutalmazását.

2, Felvételt és tanfolyamot hirdettek, jegyellenőri állások betöltéséhez.

3, Szupernóva-robbanás történt a Hattyú csillagképben.

4, Varga néni isiásza is kiújult, márpedig az a jegyellenőrök zsákmányszerzési idejével egybeesve szokott jelentkezni

...és végül de utolsósorban:

5, Harsány hang harsant az akkor még gyanútlan, a baljós előjelekre fittyet hányó utazóközönség feje fölött: -Jegyeket, bérleteket, ellenőrzésre kérjük felmutatni!

Viktor hátán végigfutott a hideg. Oda-vissza. Mert retúrhideg volt.

-Micsoda erő, dinamika és fenyegetés rejlik az ilyen hangban. Ilyen ember kellene majd a belügy élére, ha egyszer újra én leszek a király, az ász, a megasztár, a csúcsragadozó, a miniszterelnök másodszor is, először a Nagy Váltás óta! Hej! -fonta gondolatait mint a csabai kolbászt töltés után. Miközben a végzet, egy jegyellenőr képében(ez gyakori előfordulási formája a végzetnek. a szerk.) megállíthatatlanul közeledett.

A kötöttpályás tömegközlekedési eszközön olyan csend támadt, mint amilyen egy parlamenti felszólalás alatt például sosem. Még a mobiltelefonok is reszketve összekucorogtak és a világért sem hívták volna fel magukra a figyelmet egy Lagzi Lajcsi nóta megszólaltatásával.

A jámbor, utazó nép, mint nád hajolt félre a cserkelő elől, kinek villogó szeme cikázva járt, prédára lesve.

Viktor állt a vártán, ülőhely híján, és várt. Tudta ez most nem tréfa, holmi vita a parlamentben, itt nem segít az obstruálás, de még csak egy sajtótájékoztató sem, amelyben bejelenthetné a személyes megtámadtatás tényét. Egy pillanatra elábrándozott, hogy nemrég egy találkozón, valami Gyurcsány nevű éppen soros miniszterelnöknek éppen a biztonságról beszélt. Legközelebb idesorolja a jegyellenőrök elleni hatékonyabb fellépést is, vagy besoroztatja őket a adóhivatalba. Bármelyiket teszi, az hasznos lesz.

-Jegyeket, bérleteket kérem felmutatni! -a hang szinte csak suttogás volt és mégis, csattant mint a beszéd végi poén.

-Bocsánat! De mi az a jegy?- kérdezte Viktor megilletődve

-A jegy az, ami helyettesíti a bérletet.- jött a válasz azonnal.

...é...é...és mi az a bérlet? - kérdezett másodszor is Viktor, pedig nem volt hozzászokva.

-A bérlet egy végtelenített jegy, kedves barátom, de ide az egyikkel, mert itt nem tudod kidumálni magad, mint a 2002 -es választási vereségből.- jegesedett el az ellenőr hangja.

-Sanyi!! -hasított a felismerés és a migrén Viktor agyába.- Pintér Sanyi! Te itt?

-Pszt!!! Nehogy feladjál már!! Itt ismert és félt ember vagyok, ha kiadod a titkomat elvesztem, mint ceglédi kislány a Gyurcsány utcájában! -rettent meg Sándor, pedig tőle az olyan távol állt, mint L. Csaba a mesterlövésztől.

-Jaj!! Csak azt ne. Mikor meghallottam az esetet elöntött a sárga irigység, ilyen PR szakemberek nekem miért nem voltak? -fájlalta Viktor a lemaradást és az ujját, amit odacsípett a kapaszkodószíj.

Ekkor hirtelen egy kis robajjal, mint egy varázslatos kis manó, közöttük termett PR Philipp.

-ÁLLJ!! Megállj!! Csak a testemen és a kétmilliós Kossuth-téri résztvevő testén keresztül! -hősieskedett.

-Megkéstél! Itt állok jegy nélkül, még szerencse, hogy jó barát az ellenőr polgártárs.

-Bocsánat főnök! Tessék!!

-Mi ez?

-A menetjegye. Ezt kezeltesse inkább, mint az idegeit!

-Na, jó! Mi lesz a program további része?

-Nos, miután körbevillamosoztuk Miskolcot�

-Körbeeee?

-Ühüm! Megmutatjuk magunkat! Hadd lássák, hogy tudunk mi azonosulni a mindennapi emberekkel. Ezért is béreltem ki ezt a járatot mára.

-Kibérelted? Akkor meg minek a jegy, meg az ellenőr, meg a többi?

-Valóságosnak kell tűnnie nem? Na meg a művészi szabadság, az önmegvalósítás, az smafu?

-Jól van na, gyerünk arra a találkozóra.

-Máris- derült fel PR Philipp -Megállás!! Nőegylet megálló! A járat nem megy tovább!!

Viktor éppen csak leszállt és máris találkozott egy vénséges vén anyókával.

-Jó napot öreganyám! -üdvözölte illemtudóan

-Öreganyád a térgyed kalácsa -méltatlankodott a megszólított. -Én vagyok a Kudlik Juli és csak sminkem még nincs fenn, de mindjárt teszünk róla, csak meg kell várni a vakolómestereket.

-Bocsánat Öreganyám - javított Viktor -mert világéletében udvarias gyerek volt, viszont roppant dekoncentrált.

És itt a vége, fuss el véle!

Bigfater